A tegnapi gól nélküli döntetlennel zárult Derby d’Italia után itt-ott olvasgattam néhány hozzászólást az agyasoktól. Pjanic lecserélése volt a téma, meg a padon hokizó Dybala, Costa és Sandro hármas. Írják, hogy Pjanic is összekülönbözhetett Allegrivel, amit abból állapítottak meg, hogy nem smárolták le egymást a váltás pillanatában. Hát bazmeg, most őszintén, ki a faszom örül annak, ha lecserélik? Emlékszem, amikor engem Gyuri bá lecserélt, míg elértem az oldalvonalig, addig kb. tizennyolcszor küldtem el magamban az anyjába (bocsi Edit néni, finom volt a pogi), aztán mikor nyújtotta a kezét, legszívesebben belefostam volna. Persze, mikor meccs után lehiggadt az otromba és természetesen nagy tulok fejem, akkor ugyanolyan tisztelettel néztem rá, beszéltem hozzá, mint előtte. Ez benne van a játékban, amit ha űzött valaki, az tudja. De nem, de nem, biztos feszültség van köztük. Hát a nagy faszt, az edzőnek - többek között - az a dolga, hogy cseréljen, ha tetszik, ha nem. A másik, hogy a nagy hipersztárunk, akit Dybalának hívnak, a padon morzsolgatta a kis bögyölőjét. Ezen sem kell csodálkozni, mivel akkora arca van a gyereknek, hogy a sulislevesesbödönbe nem férne bele. Teljesítmény meg semmi. De a fotelkurvák, mint én is, biztosan tudják, hogy mi zajlik a színfalak mögött, ugye? Tudjuk hát. Miközben a gumigyárban a gépsor mellett állva szedegeti a pernyét, látja Dybala edzésmunkáját. Allegri nem látja, Allegri hülye, Allegri húzzon a picsába. what the fuck? Bocs, fordítót használtam..